Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amerikában a válság elfújta a neoliberális elveket

2008.10.11

Bush elnök azzal indokolta a kormány nem várt lépését: „a példátlan kihívás példátlan választ igényel”. A baj akkora, hogy csak ilyen méretű beavatkozással lehet orvosolni, véli az amerikai kormány. Paulson pénzügyminiszter, aki eddig nyugtatta a közvéleményt és védte az önszabályozó piac mítoszát, most teljes fordulatot vett. „Biztos vagyok benne, hogy egyes barátaim most azt mondják: Úgy tudtuk, ez eddig piacbarát fickó volt, mi történt vele? Az első megérzésem az volt, oldja meg a piac, de később szakértőkkel konzultálva megértettem, hogy mekkorára dagadt ez a probléma”. (Szőcs László, Népszabadság 2008. 09. 22.)

Charles Schumer, a két ház egyesített gazdasági bizottságának demokrata elnöke „jó alapnak” tartotta a tervet, de támogatásukat feltételekhez kötik, mert „nem tartalmaz látható védelmet az adófizetők és az ingatlantulajdonosok számára. Tárgyalásokra készülünk a pénzügyminisztériummal, hogy milyen terveik vannak e két területen - már amennyiben vannak rá terveik". A demokraták a zálogjognak az ingatlanpiacot lefagyasztó, mert tömegessé vált érvényesítéséhez is hozzányúlnának támogatásukért cserébe. (Ugyanott)

Paul Krugman, a Princeton egyetem közgazdász professzora, a New York Times január 22. számában már kritikusan reagál a bejelentésre. Egyes szkeptikusok, – de a cikkből kiderül, hogy ő maga is, – a tervet „készpénzt bóvliért” pénzügyi műveletnek tartja. Mások a kormány jogkörének kiterjesztését – a hírhedt, az iraki háborúnak zöld utat nyitó „felhatalmazás a katonai erő alkalmazására” címet viselő törvény mintájára – „felhatalmazás a pénzügyi erő alkalmazására” névvel illetik.

Hová lett a neoliberális szellemiségű tankönyvek tétele: a jó pénzt ne dobd a rossz pénz után?

Az amerikai jegybank már a múlt év augusztusában, amikor először kezdett tudatosulni a pénzügyi válság súlyossága, hatalmas összegeket bocsátott a bajba jutott bankok és pénzintézetek rendelkezésére, hogy megőrizze a rendszer folyamatos működését. Több európai jegybank is támogató és hasonló intézkedéseket tett. E mellett az amerikai jegybank 2 százalékra vitte le az irányadó kamatot, hogy élénkítse a gazdaságot és bizalmat keltsen. Az Európai Központi Bank azonban kitartott a neoliberális elvek mellett, és éppen ellenkezőleg, 4-ről 4,25-re emelte a kamatot azzal az indokkal, hogy ebben a helyzetben is az inflációs veszély elhárítása a fő feladat.  E hónapban az egyeztetett amerikai-európai akciót az újabb tömeges csődök miatt és a dollár akadozó körforgásának élénkítésére ismét felújították.

Amerikában államosításokra, mint végső menedékre is sor került.

Az amerikai központi bank idén márciusban beavatkozott a Bear Stearns befektetési bank megmentése érdekében, amelyet a JP Morgan tulajdonába adott, hogy megelőzze a Bear Stearns összeomlását. Ez a lépés már jelezte, hogy az Egyesült Államok igyekszik megvédeni a nagy pénzügyi társaságokat. Szeptember elején, amikor beindult a válság újabb hulláma a kormány állami ellenőrzés alá vonta a két óriás jelzálog-biztosítót, a Fannie Mae és a Freddie Mac becenévre hallgató magántársaságokat. A következő csőd előtt álló társaságot a Lehman Brotherst azonban hagyták tönkremenni, a kormány megpróbálta megvetni a lábát, azt igyekeztek jelezni, hogy nem mindenkit segítenek ki a bajból. Mégis, alig néhány nap múlva, a szintén jelzáloghitel-ügyletei miatt halódó AIG globális biztosítónak 85 milliárd dollár áthidaló hitelt nyújtottak és egyúttal ezt a céget is állami ellenőrzés alá vonták. Más nagybankok és pénzintézetek is csőd közeli állapotban vannak, beolvadások vannak folyamatban.

A felsorolt főbb intézkedések sorát folytatta a szeptember 19.-én bejelentett óriás állami mentőcsomag. Jogosan lehet azonban kételkedni abban, hogy ezzel a folyamat befejeződött és lezárult. Hiszen ezzel a lépéssel az Egyesült Államok belső államadóssága a szinte elképzelhetetlen nagyságú 1130 billió dollárra emelkedik, amihez jelentős kereskedelmi deficit, nagy külső eladósodás, valamint a dollár árfolyamának tartósan csökkenő irányzata párosul. Minden jel szerint az amerikai gazdaság súlyos visszaesésére és lassú kibontakozására kell számítani, aminek elkerülhetetlenül hatása lesz a saját belső bajaival is küszködő EU-ra és a világgazdaság egészére. Felelőtlen dolog lekicsinyelni a Magyarországra váró nehézségeket, a bérharcok, a szociális ellátásokért és azok ésszerű felhasználásáért való küzdelem központi kérdéssé válik.

A válság eddigi nagy leckéje, hogy nemcsak a kisvállalkozók és a munkájukból élők, de, ha bajba jutnak, az óriás cégek is az "Állam bácsitól várnak segítséget”, méghozzá a neoliberalizmus hazájában, az Egyesült Államokban is. Az állami jövedelmek elosztásában és újraelosztásában való részesedésért és a szociális juttatásokért a dolgozó osztályoknak mindenütt kemény harcot kell folytatniuk.

MT