Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csillagharc a szólás szabadságáért

2008.07.30

Seres László a Hírszerző vezető publicisztikájában, terjedelmes cikkben támadt a Strasbourgi Emberjogi Bíróságra. A vörös csillag ügyében hozott ítélet ugyan egyértelmű, a magukat vesztesnek érzők azonban megpróbálnak olyan értelmezéseket belemagyarázni, amelyek természetesen nincsenek benne. Nyilvánvaló, hogy a munkásmozgalmi jelkép általános tiltását a véleménynyilvánítás szabadsága megsértésének minősítette az emberi jogok védelmére létrehozott bíróság. Az is látható, hogy itt nem általában valamiféle önkényuralmi jelképeket (pl. horogkereszt) védett meg az ítélet, hanem a nagyon is pozitív tartalmú munkásmozgalom elfogadott szimbólumáról van szó, amivel a testület egyértelmű különbséget tett a fasizmus és a munkásmozgalom között. Ez az értelmezés jelent meg a korrekt elemzésekben, és azoknak helyt adó újságokban. Bár Seres emiatt egy „kicsi csúsztatással” vádolja például a Népszabadságot, de végül is elismeri, hogy igaza van azzal a kitétellel, hogy „A mindennemű morális, tehát racionális megfontolást nélkülöző, tipikus európai ítélet szellemiségét ugyanis a lap pontosan értelmezte.”

Nem fér a reakció adta terjedelembe annak megvitatása, hogy mit is kellene értenünk „tipikus európai ítélet” alatt, de az ítélet hatására a vérző lelkű publicista magát egyértelműen egy „valóban szabad, angolszász társadalom” hívének mutatja be. Seres furcsa morálja alapján követeli, hogy azonos módon kezeljék az „összes totalitárius szimbólumot”, és ezzel akaratlanul is a szélsőjobbnak ad segítséget. A kormány által megbízott jogi képviselő is, a törvény indokolásán túl, olyan tudománytalan forrásokra hivatkozott beadványában, mint a „Kommunizmus fekete könyve”, amivel az európai közélet legsötétebb erőivel vállalt közösséget.
Azok, akik tisztelik a valóban szabad társadalom ideálját, - és nem takaródznak sem angolszász, sem egyéb kitételekkel - üdvözlik azt a döntést, amely érdemi különbséget tesz egy pozitív tartalmú ideológia és a fasizmus között. Talán közhely, de láthatóan újra és újra fel kell eleveníteni a tényt, hogy az emberiség történelme során eddig a kereszténység nevében pusztították el a legtöbb embert. A „felkent” papság számára nem okozott gondot hivatkozást találni a bibliában az erőszak alkalmazására. A középkori kínzókamrák ma is hűen mutatják azt a szellemiséget, amely mindent eszközt megengedett a „hit” terjesztéséhez. Újkori történelmünkben is bőven találunk ilyen bizonyítékokat. Lehet, hogy nem minden történelem tanár tanítja, de tény, hogy a II. világháborúban a fasiszta Németország oldalán, a „kommunizmus elleni szent harcba” induló magyar katonák fegyvereit megszentelte az egyház.

Oldalakon keresztül sorolhatnám a történelmi példákat, amelyek a vallás nevében elkövetett erőszakot bizonyítják. Ennek ellenére a valóban szabad társadalom felvilágosult hívei nem akarják összemosni Jézus tanait az inkvizítorokkal, és nem kezdeményezik a kereszt betiltását, mint egy totalitárius eszme jelképét.

A strasbourgi ítélet nagy tanulsága, hogy az európai gondolkodás és jog valóban más, Európában nem lehet úgy antifasisztának látszani, hogy közben kommunistáznak és bátorítják a szélsőjobboldal gátlástalan, erőszakos nyomulását. A demokráciát veszélyezteti az orbáni taktika, amely előre engedi a fekete ruhás, karszalagos rohamosztagosokat a demokraták és kommunisták elleni harcban, hogy aztán – úgymond – kiosszon nekik két atyai pofont. Ha valaki következetesen szabadság párti, az tiltakozik a melegek elleni támadások ellen még akkor is, ha maga nem része ennek a kisebbségnek. És természetesen azoknak is meg kell védeniük a kommunisták emberi jogait, akik akár politikai ellenfeleinknek tekintik magukat. Mi, kommunisták megtanultuk a történelmi leckét. A fasizmussal szemben készek vagyunk összefogni minden polgári erővel, hogy a kommunisták után ne vigyenek soha többé lágerekbe se zsidókat, se cigányokat, se melegeket, se másokat. A mi ideálunk a kizsákmányolást megszüntető, szabad emberek közösségeiből szerveződő társadalom, és arra törekszünk, hogy ne kövessük el a régi hibákat és bűnöket.

Ezért is tartom fontosnak, hogy a szabadság iránti elkötelezettséget ne homályosítsák el egyéb politikai vagy gazdasági érdekek. Szabadság nincs demokrácia nélkül. A jognak asztala mellől nem lehet ellökdösni azokat a kommunistákat, akik mindenki számára ki akarják nyitni a bőség kosarát és minden házba el akarják juttatni a szellem napvilágát. A fasizmussal szemben csak a szegénység csökkentésével és a kultúra terjesztésével van esélyünk.

A vörös csillag felszabadítása után be fogjuk bizonyítani, hogy számunkra ez a jelkép valóban azt a mozgalmat jelképezi, amely a lyoni takácsok harcából, az 1890-ben lelőtt munkások iránti szolidaritásból meríti az erőt, amely alkotó módon tudja alkalmazni Marx tudományos eredményeit. Közösségünk Rosa Luxemburg, Gramsci, Lukács György, Mészáros István szellemi örökségét is őrzi, és nem hagyjuk feledni az olyan hősök nevét sem, mint Ságvári Endre.

A strasbourgi bíróság kimondta a verdiktet. Készen állunk, hogy 15 évnyi „fél illegalitás” után lehetővé tegyük - a Költő szavai után szabadon -, hogy végre egész népünk, nem középiskolás fokon, tanulhasson.

Vajnai Attila